Debrecen, 2022. december 8. (Diviánszky Ákos)
Játékfejlesztésben dolgozom. Van rálátásom az iparág módszereire, hogyan vonzzuk be és kötözzük meg a játékost. Megfelelő tőkével alosztálynyi pszichológus hangolja tökéletesre ezt, személyiségtípusonként, régiónként, érdeklődési körönként, pénzügyi helyzethez legjobban illő módon. Gondolom, a Facebook is megengedheti ezt magának. Nagyon köszönöm nekik. Ott rontották el, hogy túl tutira csinálták, elérve, hogy hónapokon át velük feküdtem, velük ébredtem. Egyszer valahogy ráébredtem, mit csinálok.
Nagy hirtelen otthagytam teljesen, majd egy év után visszatértem, mert iskola, óvoda is ott üzent. És újra beszippantott. Tényleg ügyesek, na. Másodjára lassabban jöttem le, s mivel párom közben felment, már az intézmények sem kötöttek oda. A sikeren felbuzdulva abbahagytam több weblap rutinszerű olvasását (3-at hagytam heti egy ránézéssel), abbahagytam eszembe jutó dolgokra csak úgy rákeresni hogy tudást szerezzek, (és elvesszek a neten), majd a rádiózást a kocsiban. TV és gyakori filmnézés már a gyerekek születése előtt is ritkaság volt, utána meg eltűnt. Kikapcsoltam minden értesítést a telefonon, csak üzenetek és hívások maradtak. Majd jött a búcsú a messengertől.
Ezután ért pár meglepetés:
Unatkozni azért nem tudtam, mert az összes visszakapott időt a barátok, a család, a kert és a ház kapta. Ugyanakkor nemcsak az unalom, a csend sem jelent meg.
Aztán feltűnt, mennyit beszélek telefonon azokkal akikkel egy városban lakok. Elkezdtem inkább találkozni velük. A másik szemébe nézni, semmi mást nem csinálva beszélgetés közben segített jobban jelen lenni.
Egyszer csak, magam sem tudom miért, elkezdtem naplót írni.
Egy telefoncserénél nem bírtam automatikusan átvinni a számokat, és kiírtam a fontosabbakat egy kis noteszbe. Azóta is üresen indulnak a telefonok, amikor először hívok valakit, akkor kerül be.
Hogy a telefonszámok miatt már nem kellett felhőtárhely, megnéztem mit tárolok fent. Letöltöttem a fotókat, videókat és dokumentumokat, lejöttem a felhőből, azóta időnként felváltva egy merevlemezre és egy memóriakártyára másolok ki mindent.
Ha már másoltam, megnéztem, mennyi adatom van. A túl nagy felbontású fotókat értelmes méretűre vettem le, az unalmas videókat megvágtam, és sokat töröltem is mindenből, kb 10GB saját adat maradt.
Utána már meg az tűnt fel, mennyi mindent csinálok számítógép előtt, amit nem tudtam megindokolni, miért ott teszem. Így a naplóírás, a tennivalólista is papírra került.
Elkezdtem, erről már írtam, meditálni. Megszerettem a csendben ülni, ezzel keltem s feküdtem. Most hogy ezt leírom, csodálkozok rá, hogy mekkora távolságra van ez a facebookos keretbe ágyazott naptól. Huh. Na de tovább.
Egy darabig ment a koránkelés későnfekvés, de hol egy betegség, hol a szünidők összevissza napirendje, kizökkentett. Ezt nem tudtam pár hónapnál tovább fenntartani. Napközben leülni, hmm, hétvégén a család dinamikája miatt lehetetlen, hétközben meg a munka plusz családmenedzsment mellett nem jutott rá idő.
A munkát vágtam rövidebbre, kevesebb pénzért kevesebbet dolgoztam. Szerencsés vagyok, hogy nem sérült sem a munkahely érdeke, sem a családi költségvetés. 2-3 hónap után már látom, óriási a különbség a 8 és a 6 órás munkanap között, de még keresem mi is a legjobb.
Hogy úgy van időm csendben ülni, hogy még ki is tudom magam aludni, érzem, tovább változtat, magam sem tudom hogyan. Itt már nem én agyalok, hogyan változtassak a szokásaimon, merre tovább, hol az út, sokkal inkább bele tudok simulni abba ami van. Könnyebb elengedni a saját akaratomat, és ezekre utólag visszatekintve jókat mosolygok, mert még józan ésszel mérve is jobban jártam.
Kanyarog az út most is rendesen, és leszállt a köd, de ettől nem megtorpanok, hanem még jobban rá tudok hagyatkozni erre az érthetelen hogyan, de működő radarra.
Fura fordulat, hogy már nem akarok “mindentől mentes” lenni. Célzottan, de megnézek videókat, s ami értékes, még el is mentem. Van egyfajta visszatérés oda, amiből korábban kijöttem, de ez nem kelt bennem feszültséget. Végül is, egy hosszabb lassítás után miért csodálkoznék egy kis gyorsításon?